Az élet egy új nézőpontból

Szcientológia?!!

L. Ron Hubbard a Szcientológia alapítója. Nem tagadom, hogy a Szcientológiához, mint valláshoz, negatívan állok. Nekem személy szerint nincs velük sem pozitív, sem negatív tapasztalatom. Véleményem csak azokon a negatív kritikákon alapul, amiket olvastam/hallottam. De ez a cikk nem erről szól. Leírom kiemelve, hogy egyértelmű legyen annak is, aki csak szkenneli a szöveget:

Ez a cikk NEM a Szcientológiáról, mint vallásról szól, hanem kíváncsi voltam Hubbard nézeteire, és azokról írok.

Hubbard sikeres sci-fi író volt, majd önfejlesztésről írt könyveket, és ebből alakult ki a Szcientológia. Alapvetően az első könyvei közül akartam olvasni, pont azért, hogy még ne a szcientológia legyen benne, hanem a gondolatok, amik előtte voltak. Úgy alakult, hogy ezt a könyvet sikerült kölcsönkapnom először, így mégis “szcientológusabb” olvasmánnyal kezdtem.

Ez a cikk személyes véleményemet tükrözi a könyv stílusáról, felépítéséről, és az én értelmezésemben vett gondolatiságáról.

Profi alapozás

A könyv olyan dologgal indít, amit nem sok helyen olvashatunk, pedig nagyon igaz. Az elején leszögezi, hogy ha valamit nem értünk – pl. nem tiszta egy szó jelentése -, akkor nézzünk utána, és addig ne menjünk tovább, amíg meg nem értettük.

Nagyon tetszik ez az elv. Ha minden tankönyvhöz/tanfolyamhoz így állnánk hozzá, akkor lehet, hogy lassabban haladnánk, de sokkal többet érne az egész.

Ezen elvhez hűen a könyv végén majdnem 50 oldalas szójegyzék van – majd utána jó 30 oldalnyi tárgymutató. 80 oldal segítség az első 270 oldal megértéséhez. Elismerésem!

Mindezt ügyesen tördelve: a könyv lényegi része nagyon szellős, minden fejezet előtt üres oldallal majd egészoldalas képpel, valamint egy teljes oldal közepére helyezett rövid idézettel. És sok fejezet van. Mindez nagy betűtípussal.

A szójegyzék mentes az üres oldalaktól, és kisebb betűtípussal van írva, így oldalanként minimum 15-20%-al több szöveg van rajta, mint a “fő részen”.

Szerkezetileg nagyon profinak tartom a könyvet, tartalomtól függetlenül ezért ajánlom azoknak, akik oktatókönyvet vagy tanfolyamot akarnak készíteni, hogy ilyen szempontból nézzék meg, akár az elolvasása nélkül.

Harc mindenhol

Hubbard szerintem sajnos túlságosan erőszak-párti. Úgy ír le mindent, mintha csak az az út létezne, hogy küzdeni, versengeni kell. Mindenért.

Én az erőszakmentesség híve vagyok nem csak a kommunikáció, de az élet minden területén, és tudom, hogy döntő többségben minden meg is oldható vérremenő versengés nélkül – ráadásul jobb eredménnyel.

Igen, tudom, hogy ez általában sokkal több befektetett energiát igényel, de az eredmény mindennél jobb lesz. Elfogadom, hogy sok ember nem akar jelenleg ennyi időt fektetni a kapcsolataiba, de ez még nem elfogadható indok arra, hogy egy vallás szinte kizárja magából az általános kooperatív szemléletet.

Olvasd el a könyvnek akár csak az első 100 oldalát, és azt látod, hogy tele van harci, háborús kifejezésekkel és megfogalmazásokkal. Ha valaki kevésbé tudatosan olvassa a könyvet, és megfogadja, hogy ne menjen tovább, amíg nem ért mindent, akkor úgy gondolom, hogy ez a könyv könnyen versengőbb, agresszívebb irányba tudja terelni az óvatlan embert. Ezt szerintem nagyon szomorú.

Tény, hogy az író is fontosnak írja le az összefogást is, mind emberi csoportok, mind az egész élővilág szintjén, de akkor is számomra a felesleges versengés erőltetése jön le a sorok mögül.

Nyelvezet, stílus

Fontosnak tartom, hogy kitérjek a könyv nyelvezetére. Azért van szükség a szójegyzékre, mert Hubbard előszeretettel alkalmaz bonyolultabb szavakat, és bevallottan akár kicsit máshogy is használ pár kifejezést, mint az megszokott.

Szerintem tudatosan írta ezeket a szövegeket nehezebben emészthetőre. Nem olvastam még Hubbardtól más könyveket, de már a vallás alapítása előtt is sikeres sci-fi író volt. Lehet, hogy a többi könyvéből kiderül, hogy egyszerűen ilyen “bonyolultas” a stílusa, de esélyesnek tartom, hogy ennek inkább más oka van konkrétan ebben a könyvben. Az, szerintem, hogy “lefoglalja” vele az olvasókat, így azok egyrészt büszkék magukra, amikor kibogoznak egy-egy részt, másrészt nem veszik észre, hogy sokkal kevesebb értékes mondanivaló van a 270 oldalon, mint ami elvárható lenne egy ilyen kaliberű könyvnél.

Amennyiben olvastad a könyvet és másképp látod, akkor ajánlom, hogy olvass el bármit Marshal Rosenbergtől – vagy nézz videót tőle (magyar felirattal) -, olvasd el A. J. Christian akármelyik könyvét, vagy akár Don Miguel Ruiz Négy egyezségét. Ezeknél nincs szójegyzék, mert nincsen rá szükség. Érthető, egyszerű a megfogalmazásuk, és szerintem többet tudnak adni, mint ez a Hubbard-könyv.

Értékek, mondanivaló

Annak ellenére, hogy a könyvvel kapcsolatban sok negatív dolgot tudok mondani, van benne igenis jó mondanivaló is. Az alapozásról már írtam, hogy profinak tartom. Ez után kb. 80 olyan oldal következett, ahol nem találtam számomra semmi értékeset. Mintha egy bonyolultabb nyelvezetre törekvő bullshit-generátor írta volna. Reméltem, hogy nem ez lesz az egész, és igen, szerencsére jöttek jó gondolatok benne.

A nyelvezet marad (szerintem) túlbonyolító, de pár gondolat, ami előkerül belőle:

  • Sem a túl sok szabály, sem a túl nagy szabadság nem ideális. Meg kell találni azt a pár kötöttséget, ami mellett tényleg hosszú távon sikeresen szabadnak lehet lenni.
  • Ha úgy érezzük, hogy túl sok minden van körülöttünk és zavarban vagyunk emiatt, akkor a legjobb módszer az, ha kiválasztunk egyetlen egy dolgot és arra fókuszálunk. Nem fontos, hogy aktuálisan a legjobb dolgot választottuk-e ki. Az számít, hogy valahol elinduljunk, és legyen ezzel egy kiindulási alapunk.
  • Az előző pontból levezetve nagyon jó leírás van a könyvben a tanításra: Először egyetlen egy dolgot adj át, hogy a másik abban már biztos legyen. Akkor is, ha ennek az első dolognak a megtanulása sok időbe telik. Ha ez megvan, akkor van egy biztos alap, amiből ki lehet indulni, és sokkal hatékonyabb lesz a tanulás folyamata.

A gyereknevelésről

Ennek a könyvnek az olvasása valóságos hullámvasút… Már közel jártam ahhoz, hogy ne olvassam végig (olyan dolgokat és úgy írt le, amiben van némi igazság, de amit ő kihoz belőle, azt tévútnak tartom – pl. a fejezetek a csoportról és a vezetőkről tartalmában több dolog)…

…szóval már majdnem letettem, amikor jött a gyereknevelésről szóló rész. Kíváncsian kezdtem bele… és csak ámultam, hogy alapvetően nagyon is jól áll hozzá ehhez!

Nem értek egyet minden egyes mondatával, de az alapokat nagyon jól látja, ráadásul kifejezetten elgondolkodtatóan írja ezeket le – bár eléggé provokatívan.

Elképzelhetőnek tartom, hogy vannak olyan konzervatív szülők, akik ennek a fejezetnek a hatására gondolták újra a nevelési stílusukat, és jobb irányba indultak.

Röviden: Hubbard is azt vallja, hogy sok szülő megfeledkezik arról, hogy a gyerekek is emberek, és nem kutyák. Annak a híve, hogy szabadságot adjunk gyermekeinknek, és ne idomítani próbáljuk őket.

(Ha érdekelnek kimondottan a gyereknevelésről és tanulásról írások, figyelmedbe ajánlom André Stern könyveit, a Szabadon tanulni-t, vagy akár Vidi Rita Így neveld szeresd a tehetséget c. könyvét.)

Félhangosan megjegyzem, hogy a gyereknevelésről szóló fejezetben nem kapjuk orrba-szájba a Szcientológia propagandáját. Nem tudom mi áll emögött, de pozitívan befolyásolja ezen rész összképét.

Amit abszolút ellenzek a könyvben

Annak ellenére, hogy Az élet egy új nézőpontból több új gondolattal is szolgált, nagyon nem ajánlom mindenkinek.

Hubbard rendszeresen mondogatja, hogy csak a Szcientológia adja meg a választ és oldja meg a dolgokat. Szerintem ez hülyeség, és nem szeretném, hogy akárki elhiggye ezt! Nem.

Kitérő: “Csak ez a jó” vs. “Ez egy járható út”

Szerinted ki az, aki mentálisan egészségesebb autóvezető? Melyik gondolkodásmód valóságosabb, igazibb?

  • “Csak és kizárólag így lehet kanyarban fordulni. Minden más hülyeség!”
  • “Én így fordulok kanyarban, és látom, hogy ez további 300 millió autónak is működik.”

Nem létezik minden egyes helyzetre alkalmazható szabály vagy igazság. Minden nézőpont kérdése. Igen, lehet, hogy valami akár 99,99%-ban bejön, de gondolni kell a maradék 0,01%-ra is, mert ha tudatosan elhallgatjuk, akkor hazudunk.

Nem véletlen, hogy milyen példákat hoztam fel nemrég ajánlott olvasnivalóknak – pl. A. J. Christian, Marshal Rosenberg. Olyan dolgokat mondanak, amik messze felülmúlnak más nézőpontokat, de semelyikük sem jelenti ki, hogy csak ez a jó. Ettől az én szememben sokkal hitelesebbek lesznek. Ha csak egy könyvet ajánlanék valakinek, az biztos nem Hubbard-könyv lenne, de könnyen lehet, hogy AJC vagy Rosenberg.

Akár szcientológus, akár hithű katolikus, apple-fan, MMORPG addikt, vagy akármi: Ember vagy, és mások is emberek. De fogadd el, hogy különbözünk, és ami egyikünknek jó, az a másiknak lehet, hogy nem.

Nem kell, hogy egyetérts a másikkal. Abszolút nem. De fogadd el, hogy lehetnek más nézőpontok is – és lehet, hogy ami Neked nem működő nézőpont, az máshoz pont a tökéletesen passzoló látásmód.

Még pár értékes gondolat a könyvből

Nem akarom az egész könyvet elemezni. Mint írtam, számomra hullámvasút volt az olvasása. Volt, hogy őszinte csodálatot éreztem, és volt, hogy fintorogva olvastam a sorokat. Már sok jót és rosszat írtam, de még egy-két gondolatot kiemelek, kontextus nélkül:

Azért hazudunk, mert félünk attól, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha elmondjuk az igazságot.

Bár rövid távon el lehet érni máshogy is gazdagságot és sikereket, hosszú távon az őszinte és becsületes út teszi a legjobbá az életet.

Kinek ajánlom

Annak ellenére, hogy vannak benne jó dolgok, veszélyesnek tartom ezt a könyvet. Csak és kizárólag olyan embereknek ajánlom, akik átlátnak a Szcientológia erőltetésén, és ha azt az utat választják, akkor az tudatos döntés és nem befolyásolás eredménye lesz.

Amennyiben elég biztos vagy a saját világképedben és szeretnél pár értékes gondolatot olvasni, akkor ajánlom ezt a könyvet. Ha valamelyik rész “túl sok” neked (pl. nagyon nem értesz egyet vele, vagy túl sok a propaganda), nyugodtan ugorj át részeket.

Más Hubbard-könyvek

Kíváncsi vagyok Hubbard más könyveire is, főleg a vallásalapítás előttről. Ha olvasok olyat, majd teszek ide linket, hogy az milyen volt.